Korán felfedeztem az üvegfestést. Nagyon tetszett, hogy a kontúrok pontos meghúzása után a minta már kialakult, és bátran játszhattam a színekkel, csak arra kellett figyelnem, hogy a vonalakat ne lépjem át. Élveztem azt,hogy a különböző árnyalatok hogy olvadnak egymásba, hogy minden egyes színnek megvan a saját viselkedése átlátszóság, keveredés és fedőképesség terén is.

De egy szó, mint száz: volt egy időszak, amikor elég sok üvegkép került ki a kezem közül. Kezdetben csak otthonra, aztán idővel a nálunk megfordult vendégek kérésére megrendelésre is. Egy kedves házaspár is így keresett meg: volt nekik egy régi tükrük - néhol már vakotás is - de nagyon szép faragott kerete volt. Egyetlen kérésük az volt, hogy a festendő kép stílusban, színvilágban is passzoljon ehhez. Hát így született ez a szecessziós virág. Itt egyfelől a kontúrok színével, másfelől pedig a a vázánál a színek keverésével játszottam el. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.