Páromban Garfield lelke lakozik: a darálthús-paradicsom-sajt combóval gyakorlatilag bármikor le lehet venni a lábáról. És ezek közül is kiemelkedő kedvence a lasagne. Íme az én receptem:

 2 fej vöröshagymát felszelünk, és olajon megfuttatjuk. Amikor már sistereg, pár evőkanál vizet szoktam hozzáadni, hogy ne égjen meg, picit párolódjon. Aranybarnára pirítjuk.

Hozzáadjuk a darálthúst (Ideális a marha-sertés keverék, de a sima sertés, vagy épp a pulyka is jó. Sőt! Ha nincs más otthon, én konzerv darálthúsból is meg szoktam csinálni. Sózzuk, borsozzuk, és kevergetve fehérre sütjük.

Hozzáadjuk a pizza fűszerkeveréket. Ne sajnáljuk!

2 paradicsomot meghámozok (nekem nem jött be ez a "forrázd le, és lehúzható a héja" sztori... szóval én szimplán késsel szoktam nekiesni), majd apró kockára szelve ezt is hozzáadjuk a husihoz. Ez el is maradhat egyébként.

Mehet hozzá 1 üveg paradicsomsűrítmény, melyben előtte elkevertem 1 kiskanál kristálycukrot.

Végül mehet hozzá a friss bazsalikom és oregánó. Ha nincs, akkor jó lesz a szárított is.

Az egészet elkeverjük, és készre főzzük.

 A lasagne tésztát enyhén sós vízben feltesszük főni. Épp csak addig kell, hogy átpuhuljon, de még ne főjön szét. Nekem nem tetszik, hogy a nyers tésztát rétegezzük, úgy számomra túl száraz lesz. Amikor elkészült, leszűrjük, és hideg folyóvízzel kihűtjük.

2 evőkanálnyi vajat felolvasztunk kis lángon, és annyi lisztet teszünk hozzá, hogy még ne sűrűsödjön be túlságosan. Kicsit pirítjuk, miközben hozzáadunk egy kis sót és némi szárított oregánót. Felöntjük tejjel, és sűrűn kevergetjük. A végeredménynek egy kellemes krémes állagú besamel-mártásnak kell lennie.

És jöhet a rétegzés! 

Alulra a tészta, arra a paradicsomos hús, majd a besamel. Addig rétegezzük, amíg tartanak az alapanyagok. Nekem ez általában három forduló szokott lenni. A tetejére tészta kerüljön, erre pedig reszelt sajt.

Ez az a pillanat, amikor vagy mehet a hűtőbe, hogy másnap a vendégeket elvarázsolandó, pikk-pakk kerüljön a sütőbe, majd az asztalra; vagy pedig mehet azonnal a sütőbe.

A sütés: ha jénaiban csinálom, értelemszerűen a hideg sütőbe teszem be, ha egyéb edényben, akkor elő szoktam melegíteni a sütőt. A cél az, hogy 200 fokon addig süljön, amíg az alján a tészta, a tetején pedig a sajt ropogós nem lesz.

Tipp: frissen fogyasztva nagyon finom, viszont sajnos a rétegek határozott tektonikus vándorlásba kezdenek egymáson, amikor szedünk. Ha látványosan réteges szeleteket szeretnénk, akkor érdemes megsütni, hagyni, hogy kihűljön, majd akkor szeletelni és mikróban vagy sütőben újramelegíteni. Komolyan másnapra, újramelegítve még finomabb is lesz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.