Az áruházakban (szerencsére) az összes dolgot kategorizálva találunk. Az üdítők, a tésztafélék, a tisztálkodási szerek, vagy épp a mirelit áruk... mind-mind szépen, egy kupacban találhatóak meg.

Viszont a lakásban a dolgok el,- és kifogyása semmilyen rendszerességet nem mutat. Képes a cukor után elfogyni az ablaktisztító, majd a fagyasztott brokkoli... és ha még az ember leül, hogy vásárlás előtt végiggondolja a listát, akkor is tuti, hogy az ajtóban jut eszébe legalább három dolog, amit csak felfirkál a papír aljára.

És itt adva van a probléma: az áruházban vagy kilométereket gyaloglunk, míg mindent be nem sikerül rakni a kocsiba, vagy az összes sornál órákig bogarásszuk a listát, hogy beazonosítsuk azokat a tételeket, amiket abból össze kell szednünk.

Na... ezen megoldások egyike sem felelet meg az én kocka-világképemnek eléggé, így megszületett a kategorizáló-bevásárlólista. A lényege egy egyszerű mátrix: minden sor egy-egy vásárolandó tétel, az oszlopok pedig az áruházak részlegeit jelentik.

Gyakorlatban pedig: ahogy valami jelzi, hogy utánpótlásra szorul, egyszerűen felírjuk a listába. De nem elégszünk meg a nevével, hanem annak az áruházi részlegnek, ahol meg fogjuk találni, a cellájába teszünk egy X-et. Vásárláskor egyszerűen azt csináljuk, hogy mikor egy adott részlegen vagyunk, csak azokat a termékeket nézzük a listán amelynek az adott oszlopba X-et raktunk. Így már pillanatok alatt átlátható az egész!

Íme, így néz ki:

Aki kedvet kapott, innen töltheti le.

A képek szerintem magáért beszélnek.

A klasszikus teadoboz általam megálmodott külsővel. És hát mi más lenne a megajándékozott csillagjegye, mint a halak?

A dobozt lazúrosan átfestettem fehérrel, majd a mintát indigóval átrajzoltam, végül olajfestékkel megfestettem a halacskákat. És komoly tapasztalat volt, hogy az olajfesték milyen lassan szárad.

Egy izzó, drót, fogaskerekek, és némi fantázia. Kell ennél több egy steampunk bogárhoz? Íme az első próbálkozás:

Szeretem azokat a recepteket, amikhez nem kell több, mint egy edény no meg pár perc, és mégis finom a végeredmény. Ez a recept is ilyen.

Az eredeti ötletért kattints ide. Ez a recept, mint a kevert tészták mindegyike, úgy gondolom, hogy nagy variálási lehetőséget hordoz magában. Íme az én kedvenc átdolgozásom:

Egy bögrébe belezuttyantjuk az alábbi hozzávalókat: 3 ek liszt, 1 púpozott ek kókuszreszelék, 1 csipet sütőpor, 1 csipet só, 1 kk kókusztejpor, 3 ek kristálycukor, 2 ek instant kakaópor, 3 ek tej, 1 ek olaj, 1 tojás, 2 kocka fehér csoki apróra tördelve és végül 2 ek mogyorókrém (olyan Nutella-féleség, de ennél jóval olcsóbban is meg lehet úszni.

Ezeket jól összekeverjük, majd a mikró legnagyobb fokozatán (750 W) 3 percig sütjük. Lehetne rá tenni tejszínhabot,vagy vanília fagyit,de szerintem ez önmagában, forrón tálalva tökéletes.

A Pesti Est olvasgatása közben bukkantam a gasztó-rovatra, abban pedig a kókusztejes borsókrémlevesre. A receptet alapul véve készült el ez a leves, ami szerintem fantasztikusan finom! Érdemes kipróbálni, a kókusztej minden nagyobb üzletben kap,és nem is olyan egzotikus, mint ahogy hangzik.

Két kisebb fej vöröshagymát karikára egy duci fokhagymagerezdet pedig apróra szelünk. Egy kis vízben ezt feltesszük főni. Hozzáadunk sót és frissen őrölt borsot. Amikor a hagymák kicsit puhultak, hozzáöntünk egy doboz kókusztejet. Felforraljuk.

Hozzáöntjük a mirelit brokkolit és egy szem kisebb darabokra szeletelt krumplit. Addig főzzük, amíg meg nem puhul az összes zöldség.

A végén az egészet egy botmixer segítségével homogén állapotúra hozzuk és tányérba szedjük. A tetejére vékony szeletre vágott sajtot és pirított hagymát szórunk és sajttal szórt pirított kenyeret adunk hozzá.

Megkeresés alapján készült ez az album, amikor egy kollégánk elment tőlünk.

Különlegessége, hogy a nem egy egyszerű album, hanem egy 30x30-as falapra készült, és az előlapja két szárnyként nyitható szét. A gerincei bőrkötésesek lettek, hogy bírják a strapát. Belül pedig fényképek és olyan tárgyak, amik valamilyen módon kötődtek a munkájához. Ez utóbbi annyira persze nem meglepő egy scrapbook album esetén. (o;

A kedvenceim a kis kinyitható könyvecske és a felhajtható flipchart tábla. Ezekről legalul van "nagyítás" is.

Sok pici apró gyöngy, egy jó minta egy lepkéről.. a többi adja magát. Hát így készült a pillangó.

Azt sajnálom, hogy a gyöngyök nem voltak pont egyforma méretűek, és ekkora méretnél az már bizony látszik. Most már biztos, hogy japán gyöngyből csinálnám. De akkor ez volt, és a minta azért talán így is élvezhető maradt.

A gyöngyfűzés mér régóta kíséri az életemet. Néha fellángol, néha csillapodik persze, de a kezdetektől jelen van.

Miután egy seregnyi kisállat elkészült már, és a drótra fűzés akadályát is sikeresen vettem elkezdtem próbálkozni a formákkal. Így jött a virágok, a levelek fűzésének ötlete, végül ezek fává alakítása. (azóta már találkoztam ezzel a technikával, de amikor ezt csináltam, nem volt semmilyen minta vagy technikai leírás hozzá számomra)

Hát így született a gyöngy bonsai.

Évek óta gyüjtöm a parafadugókat. Annyira szépek! És a borillatú puha fát egyszerűen nem lehet kidobni. Bár igazából felhasználni sem. Nekem hosszú hónapokon keresztül lapultak a szekrényben (még egy költözést is túléltek), úgy, hogy fogalmam sem volt,hogy mi is akarok velük csinálni. Egyszerűen kellettek, és sokáig elég is volt ennyi. Pedzegettem ugyan különböző ötleteket, de mindegy elvetett ilyen-olyan indokokkal. Aztán megtaláltam ezt, és szerelem volt első látásra. Íme: