Sokszor futottam abba bele, hogy ki kellett töltenem nagy területeket excel táblában, mégpedig úgy, hogy egy adott oszlopban megfelelő időközönként volt egy-egy érték, amit a következő értékig a cellákba kellett volna írnom.

Ez "lehúzogatással" megoldható volt szöveges celláknál; vagy a ctrl+c ctrl+v billentyűkombóval dátumok esetén. De ez se nem hatékony, se nem gyors. És még hibázni is lehet.

Véletlenül akadtam az alábbi megoldásra, de nagyon frappánsnak gondolom.

1. a táblázat A oszlopában az alábbi elrendezésben találhatóak dátumok.

<- 2.

CTRL + G billentyűkombinációval előhívjuk az Ugrás panelt, majd itt az 'Irányított..' gombra kattintunk. (bal alsó sarok.

3. ->

Kiválasztjuk az 'Üres cellák'-at, majd megnyomjuk az 'OK' gombot.

<- 4.

Ezzel az Excel pont azokat a cellákat fogja kijelölni nekünk, amire szükségünk van.

Az első üres cellába (jelen esetben ez az A2) beírjuk az alábbi képletet =A1 (ebbe azt a cellát adjuk meg, amit szeretnénk, ha átvenne), majd a CRTL + Enter billentyűkombinációval véglegesítjük.

Azt fogjuk látni, hogy az összes kijelölt cellát kitölti a táblázat, az üres blokkokat mindig azzal, ami a fölöttük lévő első kitöltött cella volt.

5. ->

Mivel a cellákban jelenleg képletek találhatóak, már csak azok adattá alakítására van szükség.

Ehhez kijelöljük a teljes tartományt, CTRL + C kombinációval a vágólapra tesszük, majd a jobb egérgombbal kattintva 'Irányított beillesztés...' menüpontban az 'Érték' típusú beillesztést választjuk ki. (Ez a funkció a különböző Excelekben más-más módon is érhető el. A 2007 fölöttiekben biztosan a jobb egérgomb, majd a 'Beillesztés beállításai' funkciónál az az ikon, amin a számok vannak.)

Ha mindent jól csináltunk, akkor pár pillanat alatt nagy mennyiségű adattal sikerült hibamentesen kitöltenünk a táblázatunkat.

Elég süteményes típus vagyok. Ami pedig csokis, az mind biztos, hogy a kedvenceim közé kerül. Az a sütemény pedig, amihez nem kellenek sem egy sarkvidéki expedíció logisztikai előkészületei, se egy forma 1-es istálló felszereltsége, a szívem csücske lesz. A bögrés répatorta egy igencsak hibrid recept, legalább 3-4 összegyúrásával született. De szerintem frenetikus lett!

1/2 bögre cukrot (kristály és barna vegyesen is lehet, de helyettesíthető mézzel is) összekeverünk2-3 ek margarinnal. Hozzáadunk kb. 1/2 bögre tejfölt és kb. 5 szál reszelt répát. Ezt jól összekeverjük.

Hozzáadunk még 1 kis tábla csoki apróra darabolva, 2-3 ek kakaóport, 1 ek fahéjat. Végül belekeverünk a 1/2 csomag sütőporral elkevert 1 bögre lisztet.

Kissé sűrűbb masszát kapunk eredményül. Ez mehet a kivajazott tortaformába, vagy a papírral kibélelt muffinformákba, majd előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

Amikor kihült kissé, a tetejét bevonhatjuk olvasztott csokival (és tettem rá némi fehércsoki-reszeléket is).

Ez az egyik kedvenc képem, főleg a színei miatt (bár elég sok kedvenc van, tudom). Valamikor az internet őskorában találkoztam ennek a képnek az eredetiével. A festett képről készült fotóból én csináltam utána meg a mintát, hogy megfesthető legyen. És hát íme, ez lett az eredmény.

(És igen: valóban az egyik árboc eltűnik. Mint írtam, egy festett üvegképről készítettem, és valami csökken agykapacitás miatt nem értelmeztem, csak másoltam a látottakat: és hát az eredeti kép is így volt megfestve. Ez ennek a képnek a vádjegye már.)

Az akkori barátomnak készült, és a bevallása szerint a mai napi őrzi.

A '90-es években, mint oly sok háztartásba, nekünk is rendszeresen érkezett az Otto katalógus. Leginkább azokért az élvezetes percekért tartottuk meg, amit a WC-n ülve eredményezett a böngészése.

Az utolsó 10 oldalon nem ruhák voltak, hanem mindenféle, a háztartásban általában tökéletesen hasznavehetetlen, dolgok. Ezek között az oldalak között bukkantam rá egy papírtörlő-tartóra is, ami megtetszett. Némi atyai fülrágás után elkészült a fa váza, és neki is eshettem a festésnek. Temperával készült, a víz,- és zsírállóság kedvéért pedig kapott egy jó vastag lakkréteget a végén. Elég kezdetleges volt még a technika, de hát fel kell vállalni a kora zsengéket is. 

Ja, és legvégül, csak úgy, a minta kedvéért, elkészült egy fakanál is. Persze használhatatlan, így csak dekorációs szerepet tölt be, de hát akkor is. Ott van, és kész. (o;

Nagyon szeretem a csirkemellet: gyorsan lehet nagyon változatos és rendkívül finom ételeket készíteni vele. Így alakult az alábbi tuti recept is.

A mogyoróvaj az amcsi filmek rendszeres konyhai mellékszereplője, így nagyon vártam már a találkozást egy üveggel. Szerelem volt első látásra, aztán a kóstolás után a szenvedély csillapodott: az íze nem rossz, de a kenyérre kenve egy roppant ragacsos dolgot eredményez, ami az ember szájpadlását gondolja a legmegfelelőbb helynek. De az íze... megéri ezzel kezdeni valamit! Na, így került a csirkére.

A 1/2 kg csirkemellfilét ujjnyi darabokra szeleteljük, majd olajjal, frissen őrölt borssal és grillcsirke fűszerkeverékkel összekeverve egy műanyag zárható dobozban a hűtőbe száműzzük egy éjszakára. (ha nincs időnk, akár meg egy óra pácolás is elég neki)

1 fej vöröshagymát kockára szelünk és olajon egy wokban elkezdjük pirítani. (ne égessük, inkább öntsünk alá 1-2 evőkanál vizet) Amikor kicsit már megpárolódik, hozzádobjuk a lepácolt husit. Fehérre sütjük. Akkor hozzáadunk 3-4 evőkanál mogyoróvajat, majd azzal elekverve aranybarnára sütjük.

Egy természetbarát ismerősöm kérésére készült az alábbi üvegkép. Kihívás volt, mert ez volt az első alkalom, hogy tükörre festettem, és kénytelen voltam megtapasztalni, hogy ezen matérián a kontúrvonalak duplán látszódnak, méghozzá az üveg vastagságának megfelelő mértékű eltolódással. Viszont a minta felrajzolása valóban gyerekjáték volt az interneten talált tipp alapján: egyszerűen átindigóztam.

Szeretek jókat főzni. Ennél már csak az "ötletesen és gyorsan jókat" szeretem jobban. A zacskós porok híve viszont nem nagyon nagyok: kicsit olyan érzésem van velük, mintha azt a bizonyos mesebeli kőlevest készíteném... jó drágán. De mint mindig, most is van néhány kivétel, a görög rakott burgonya ízei fantasztikusan harmonizálnak a tonhallal.

Az elkészítés módja természetesen máshonnan ered. Valamelyik ilyen poron találkoztam a Stahl Rafinériák megjegyzésben azzal, hogy nyers tésztát öntsünk fel vízzel, és a sütőben készítsük el. Több kísérletezgetés után alakult ki a végleges recept, íme:

- 1 zacskó tészta (a legideálisabb a kis cső tészta, de bármilyen másik is megfelel, amik között van hely)

- 1 vagy 2 konzerv tonhaltörzs (mérettől függ, meg, hogy mennyire szeretnéd tonhalasra)

- 1 zacskó Knorr Görög Rakott Burgonya por

- 2 dl tej (valami rejtélyes módon a tejes vízben főtt tészta nagyon finom lesz!)

- kb. 2-3 dl víz

- reszelt sajt

Egy jénaiba, vagy más, hőálló tálba beleöntjük a tésztát. Úgy szárazon, egyenesen a zacsiból. Hozzáborítjuk a tonhalat, olajostól. (utóbbi fogja a tálat is kiolajozni) Ezt jól elkeverjük.

A Görög Rakott Burgonya port a tejjel, és úgy 2 dl vízzel elkeverjük, majd ráöntjük a tonhalas-tésztás keverékre.

Még annyi vizet öntünk hozzá, hogy a tésztát szépen ellepje. (kevergetni kell kicsit, hogy a tészták között a levegő kiszoruljon)

És már mehet is a sütőbe (jénai esetén ugye a hideg sütőbe, de gondolom előmelegítettel is működik).

Amikor a víz már nem látszik, és az alja kicsit kezd aranyodni (úgy 15 perc környékén), akkor kisit kivesszük, megszórjuk reszelt sajttal, majd mehet vissza, hogy az is szép aranybarna legyen.

 Nem hiszem, hogy az effektív munka öt percél több lenne vele, és ami még egy nagy előnye: összesen két edényt kell elmosni: egyet, amiben a folyadékok össze lettek keverve a porral, egy pedig, amiben sült.

Korán felfedeztem az üvegfestést. Nagyon tetszett, hogy a kontúrok pontos meghúzása után a minta már kialakult, és bátran játszhattam a színekkel, csak arra kellett figyelnem, hogy a vonalakat ne lépjem át. Élveztem azt,hogy a különböző árnyalatok hogy olvadnak egymásba, hogy minden egyes színnek megvan a saját viselkedése átlátszóság, keveredés és fedőképesség terén is.

De egy szó, mint száz: volt egy időszak, amikor elég sok üvegkép került ki a kezem közül. Kezdetben csak otthonra, aztán idővel a nálunk megfordult vendégek kérésére megrendelésre is. Egy kedves házaspár is így keresett meg: volt nekik egy régi tükrük - néhol már vakotás is - de nagyon szép faragott kerete volt. Egyetlen kérésük az volt, hogy a festendő kép stílusban, színvilágban is passzoljon ehhez. Hát így született ez a szecessziós virág. Itt egyfelől a kontúrok színével, másfelől pedig a a vázánál a színek keverésével játszottam el. 

A Praktika magazint már jó rég óta járatom. Meg-megcsinálok belőle valamit, vagy épp elraktározom egy-egy jópofa ötletét, és ha tehetem, megvalósítóm.

Hát így született Jázmin és Klotildka is: ballagáskor irodalomkedvelő, és eme tantárgyat lelkesen oktató Tanár urunk számára készültek. Természetesen az Élet és Irodalom lapjaiból. (az külön sztori, hogy elmentem az újságoshoz, hogy "Csókolom, van ÉS?" "Háát.. van egy példány, de múlt heti még." "Ó! Nem baj, csak a macskára ragasztok belőle és kitöltöm homokkal!"... hát az újságos arcát nincs szó, ami leírná ezek után. Szerintem komolyan gondolkozott azon, hogy rámereszti az állatvédőket, de végül hozzájutottam az áhított újsághoz.)

Az alap konstukció nagyon egyszerű: lufiból és papírból el kell készíteni a macska vázát. Ezek után tapétaragasztóval áttocsogtatott papírlapokkal beborítani több rétegben a művünket. Utána a macska ánuszán keresztül a lufit el kell távolítani (vagy legalábbis megfelelően meglékelni a papírfigurát), hogy a homokot tölcséren keresztül beletöltsük. Legvégén még pár papírfecni a foltra, és kész is a papírmacskánk, küldhetjük is fel a polcra, hogy támassza szökni készülő könyveinket.

A kenyérsütés egy igencsak misztikus dolog. Nagymamáink varázslata ez, amikor a lisztből, sóból és vízből az asztalra került a mindennapi kenyér. Ezt a mágiát próbáltam felújítani kicsit. Igazából évekig szemezgettem csak a dologgal. Utánanéztem könyvekben, de belefogni nem igazán mertem. Aztán - és itt jön a romantikus történet vége - kezembe került Stahl egyik receptes könyve, amiben a pizza receptjénél írja le, hogy ez gyakorlatilag kenyértészta, és milyen pofonegyszerű elkészíteni. A pizzát elkészítettem, és tényleg nem lett rossz. Néhány próbálkozás után úgy értékeltem, hogy már elég bátor vagyok a kenyér elkészítéséhez is, és nem csalódtam. Az eredmény belül puha, kívül ropogós, mennyei illatokat eregető kenyér lett!

Íme a recept:

0,5 kg lisztet (fele lehetőleg kenyérliszt, fele bármilyen másmilyen, pl graham, rozs), 1 lapos ek sót, és bármilyen fűszert, magot, piriított hagymát, stb.-t jól összekeverünk.

2,5-3 dl meleg vízben elkeverünk 1 tk cukorrot, majd felfuttatuk benne 0,5 csomag élesztőt (vagy 1 cs. instantot). Végül hozzákeverünk 1-2 ek olajat.

A száraz és a nedves hozzávalókat összeöntjük és jól megdagasztjuk. Meleg helyen 20-25 percig kelesztjük. Ezalatt úgy kb. a 2-2,5-szörösére fog dagadni. A  tésztát kicsit átdagasztjuk, majd cserépedénybe tesszük. A sütőt a legmagasabb hőfokra felmelegítjük, és a kenyeret betesszük. Fontos, hogy mellé tegyünk még 1-1,5 dl vizet is hőálló tálkában. A sütő hőfokát úgy 15 perc múlva mérsékeljük, így a kenyér kb 30 perc alatt szép aranybarnára sül. Amikor elkészült, kiborítjuk, és a forró kenyér tetejét hideg vízzel bekenjük, hogy finom kérget kapjon. Konyharuhába takarva kihűtjük, hogy szépen lehessen szeletelni.